Rated 2.8, Budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház sits under the 4.2 average of the 43 Cardiology listings we hold for Budapest. The evidence behind it is ordinary for the area: 986 reviews against a local average of 827.
That 15th place is out of 15 — every clinic in Budapest carrying 827 reviews or more, which keeps a five-star rating from two people out of the running.
Opening hours
Mon
24 hours
Tue
24 hours
Wed
24 hours
Thu
24 hours
Fri
24 hours
Today
24 hours
Sun
24 hours
Highlights
Accessibility
Wheelchair-accessible entrance
Wheelchair-accessible parking
Offerings
Lejárt gyógyszerek gyűjtése
Payment
Debit cards
Credit cards
Location
Patient reviews
Thanks — your review is with our moderators and appears once it is checked.
No one has reviewed this clinic here yet. Yours would be the first.
viktória Toroczkay
A párom alhasi fájdalommal vittem be a kórházi ügyeletre 9:50 kor majd 16 óra után tudtunk eljönni mert tovább küldtek a Péterffy kórházba. A várakozás embert próbáló hosszú idő volt, a párom elmondása szerinte az orvosok és a nővérek kedvesek voltak vele mikor vizsgálták. Két személyt azonban mégis kiemelnék negatív irányba . Első utunk a Bajcsy ügyeletes háziorvoshoz vezetett mert oda küldtek, majd az ottani asszisztens arrogánsan felkérdez “mégis minek jöttünk ide” mit akarunk és miért nem a honvedba mentünk vissza, ha előtte pár napja ott voltunk, és miért most mentünk oda. Mondtuk neki ide tartozunk, ez volt a legközelebb, ide küldtek és most kezdett neki újra fájni. A másik személy az ultrahangon egy hölgy volt, aki a papírokat bevette, újabb bicskanyitogato stílus “ki csengetett” mit akarnak” minek jöttek stb” mondtuk lentről küldtek, és ki van írva, hogy csengessen. Nem értem ezek az emberek miért dolgoznak az egészségügyben ha nem tudnak normálisan kommunikálni, menjen el szemetet szedni, vagy ahol nem kell emberek között lennie. Az átlagszínvonalat az ő viselkedésük alapján ítélik meg a kórházakba, lehúzva ezzel a normális ápolókat, orvosokat. A két hölgy elég negatív kihatással volt az amúgy is hosszú várakoztatásra. A váró is eléggé lepukkant volt de ez volt a legkisebb gond .
Fül-orr-gége ambulancia!
Kommunikáció nulla, stílus undorító.
Hétfőn voltam az ügyeletükön. A vizsgálat végén elkérték a telefonszámom, majd közölték hogy dobjak egy sms-t. A papíromra már azt írták, csütörtökön menjek vissza. A telefonszám amire az "sms-t kellett volna dobni" az sehol. Az antibiotikum lemaradt a felhőben. Ma visszamentem munka után, majd közölték nem néznek meg mert ügyelet van. Délelőtt kellett volna odamenni. Mikor mondtam, hogy nekem ezt nem mondták az volt a válasz: azért mondja☝️ Nem ez a legbosszantóbb, hogy elbeszélnek egymás mellett. Hanem a stílus. Fiatal rezidens volt gondolom, de az anyja lehetnék. Szerintem mindenki elvárja a másikkal szemben hogy normális kultúrált hangnemben kommunikáljanak egymással. Ebben az országban soha nem lesz rend az eü-ben, amíg ezeket sem teszik rendbe. Csak azért adok három csillagot mert alaposak voltak hétfőn és a hangnem is rendben volt. Amúgy .......
Nem a kórház egészét szeretném értékelni, kizárólag dr. Ribár Miklós ortopéd szakorvossal kapcsolatos tapasztalataimat. Két alkalommal jártam nála, és mindkettő után rendkívül csalódottan távoztam.
Első alkalommal kb. 2 éve kerültem hozzá talpi panaszaimmal, kezdődő bütyökkel és Achilles-ín gyulladással. A vizsgálat során gyakorlatilag alig történt érdemi vizsgálat, még a zoknit sem kellett levennem. Azt mondta, hogy ha lábujjhegyen tudok járni, akkor nincs nagy baj, illetve mutatna ő ennél sokkal rosszabb lábat is. De én nem azért mentem, hogy műtétet kérjek, hanem pont azért, hogy megelőzzem a komolyabb problémákat. Prevencióról mintha szó sem lehetett volna. Végül megoldás nélkül távoztam.
Később magánrendelésen kaptam normális kivizsgálást, ahol javasoltak talpbetétet és lökéshullám-terápiát is. Rengeteg pénzem ráment, de legalább valóban javult az állapotom és mérséklődött a fájdalom.
Most ismét ortopédiára kellett mennem belső könyökfájdalommal és régóta fennálló nyaki panaszaimmal. A könyököm hónapok óta fáj, sokszor már az alvást is zavarja, a nyaki problémámmal pedig több éve szenvedek. Vittem korábbi leleteket és CT eredményeket is, mert korábban magánellátásban már kiderült, hogy rendellenesség van a nyakamban, amire gyógytornát és fizikoterápiát javasoltak.
Elmondtam azt is, hogy édesanyámnak hasonló könyökpanasza volt, ahol végül ultrahang mutatta ki az eltérést és műteni kellett. Nem diagnózist akartam felállítani helyette, és főleg nem műtétet kérni, csak példaként hoztam fel, hogy nem szeretném addig húzni a dolgot, amíg súlyosabb nem lesz.
Ehhez képest olyan megjegyzéseket kaptam, hogy „ő ezt nem fogja megműteni”, miközben szó sem volt műtétről. Azt is megkérdezte többször, hogy én tulajdonképpen mit várok tőle. Őszintén nem értem ezt a kérdést egy orvostól. Azért mentem oda, mert fájdalmaim vannak, szeretnék javulni és szeretném tudni, hogyan lehetne kezelni vagy megelőzni az állapot romlását.
Nagy nehezen végül kaptam fizikoterápiára beutalót a nyakam és a könyököm miatt is, tehát nem az a problémám, hogy semmilyen ellátás nem történt. Hanem az a lekezelő, arrogáns és empátia nélküli hozzáállás, amit közben végig tapasztaltam.
Amikor elmondtam, hogy a fájdalom már az alvásomat is zavarja, azt a választ kaptam, hogy a fájdalom szubjektív, illetve mivel sportolok, biztosan nem fájhat annyira, mert akkor mozogni sem tudnék. Ez számomra teljesen megdöbbentő hozzáállás volt. Attól, hogy valaki sportol vagy próbál aktív maradni, még ugyanúgy lehet komoly fájdalma. Sőt sokan pont azért próbálnak mozogni, mert szeretnék elkerülni az állapotuk további romlását.
Különösen rosszul esett a viccelődő, lekezelő stílus is, például amikor megjegyezte, hogy majd „anyuka bekeni a nyakamat”. Felnőtt ember vagyok, családdal, feleséggel és felelősségteljes munkával. Nem ilyen kommunikációra számít az ember, amikor hónapok vagy évek óta fennálló fájdalmakkal fordul orvoshoz.
Egyszerűen nem értem, hogyan lehet így beszélni egy beteggel. Az állami ellátásban sokszor hónapokat kell várni egy időpontra, és az ilyen tapasztalatok után nem csoda, hogy sokan végül kénytelenek magánellátásra költeni rengeteg pénzt.
Nagyon csalódott vagyok, és személy szerint biztosan nem szeretnék többet ehhez az orvoshoz kerülni.
Fül-orr gégészeti osztályon fekvő-betegként töltöttem 4 napot. Hirtelen halláscsökkenéssel, nyomásérzettel, már az első adag szteroid után ég-és föld volt a különbség. Teljesen helyrejött, hála Shaban Doktornőnek és a sürgősségi audiológiai vizsgálatnak/gyors kezelésnek.
Gasztroenterológia, nincs EESZT-jük, így papíron kell vinni mindent, mint EESZT előtt, sőt még korábban, amikor számítógépen semmi beteg dokumentum nem volt. Visszarepült az osztály ezzel 20esztendőt! Miért nincs EESZT-jük? Bosszantó, ha szabadságot vettél ki és ez fogad!
Elképesztő a nefrológia ápolónői gárdája. Arrogáns, a betegnek nem segítő, nagyképű banda. Én a betegjogi képviselővel beszéltem, és ennek következményei lesznek. Nem adnak enni a betegnek, ott hagyják vérben, nem kötözik a sebet, felfekvést, nem mosdatják. Kérni semmire nem lehet őket. Az egész bagázs az ápolók szégyene.
Az az egy csillag csak azért ment, mert másképp nem lehet véleményt írni.
Nekem nagyon pozitív tapasztalatom van a Bajcsy kórház fül-orr-gége osztályával kapcsolatban.
Nagyon súlyos bakteriális fertőzéssel kerültem a kórházba, ahol 40 napot feküdtem. Első pillanattól a teljes kezelés ideje alatt azt éreztem, hogy az orvosok nagyon tudják, hogy mit csinálnak, szakmailag kiválóak, figyelmesek és empatikusak. Külön köszönettel tartozom közvetlen kezelőorvosaimnak Dr. Liktor Bálintnak és Dr. Pozsgay Erzsébetnek.
Az ápoló személyzet minden tagja nagyon kedves és segítőkész. Mindenki (beleértve a takarítónőt) tudja, hogy mi a dolga, és teszi is azt. Nyilván ebben nem kis szerepe van az osztályt vezető főorvosnak, aki jó csapatot alakított ki!
Ha mégis valami kritikát kellene megfogalmazni, az a fizikai körülményekre vonatkozna, ami elfogadható, de azért lenne tere a javításnak.
Nefrológiai osztály. Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel.
A “nővérek” viselkedése és hozzáállása valami kritikán aluli. A gyógyszereket nem adják be a betegeknek, a mozgásképtelen és felfekvéseseket nem mozgatják, fádjalomcsillapítót ha kér a beteg nem adják be. Ágyneműt nem cserélnek, a sebeket nem kötözik át. A széteső ágyhoz nem hívnak karbantartót. Majd mi látogatók megcsináljuk helyettük ugye, addig ők békésen lakomáznak a nővérszobában. Embertelenségből jeles. Remélem egyszer ha jobb állapotban lesz az egészségügy akkor az ilyen “dolgozókat” kiveti magából a szakma.
